A védőnői szolgálat története

                 Országos Stefánia Szövetség

        az anyák és csecsemők védelmére (1915.)

Az anya-, gyermekvédelemnek korábbi hagyományai, a századforduló Magyarországának társadalmi, gazdasági és ebből következően demográfiai, népmozgalmi változásai keltették életre a védőnői hálózatot, melyek napjainkig érezhetően meghatározták a célokat, elveket és módszereket.

Megalakulásakor két főcélkitűzése volt:
-a csecsemőhalandóság csökkentése és a
- nemzet számbeli erősbítése.

Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (1927.)

 A szolgálat a Rockefeller Alapítványhoz és Johan Béla nevéhez fűződik, aki kidolgozta a falusi egészségvédelmi munka koncepcióját és gyakorlati megvalósítását. Utalva a nemzetközi környezetvédő zöld mozgalmakra, „Zöldkereszt” Egészségvédelmi Szolgálatnak nevezte el. A szolgálat védőnői 1930-tól olyan képzésben részesültek, mely kettős képesítést adott: ápolónői és védőnői oklevelet. Ennek az volt a célja, hogy az otthoni gondozás során az ápolással kapcsolatos problémák megoldására is felkészítse a védőnőket. Itt egyértelműen és összefüggésében fogalmazták meg e két hivatás különbözőségét és kapcsolódását:

 „Az ápolónő és az egészségügyi védőnő hivatásban igen sok a rokon vonás, csupán a feladatuk és a működési területük különbözik egymástól... Az ápolónő a gyógyító munkában vesz részt, a védőnő ezzel szemben a bajmegelőzés szolgálatába szegődött”

A zöldkeresztes védőnők feladatai öt területre terjedtek ki (1930-44-ig):

• - anya- és csecsemővédelem

• - iskola-egészségügy

• - nemibetegségek és TBC elleni küzdelem

• - szegény betegek otthoni ápolásának megszervezése

• - szociális gondozás.